Ha a gyermek még egyáltalán nem vagy csak igen keveset beszél, a rendszeres logopédiai kezelés a megkésett beszédfejlődés terápiájával kezdődik. A terápia kiindulási alapja mindig a gyermek aktuális fejlettségi szintje, tudása. Ezért fontos, hogy a logopédus a gyermek beszéd- és nyelvi funkcióját folyamatos vizsgálatokkal feltérképezze. Ebben a kezelési szakaszban a gyermeket hangadásra, beszédbeli megnyilvánulásra motiváljuk, fejlesztjük a beszédmegértését, bővítjük a gyermek szókincsét, nevet adunk az őt körülvevő tárgyaknak, passzív szókincsét aktivizáljuk. Segítünk a mondatok kialakításában, érzéseinek, gondolatainak megfogalmazásában, kifejezésében, az összefüggő beszéd fejlődésében. Ekkor a beszéd tartalmi fejlesztése áll a terápia középpontjában. Az artikuláció javítása addig, amíg a gyermek nem beszél sokat és szívesen, nem kezdődik el, mert fennállhat annak az esélye, hogy a javítgatások miatt a gyermek beszédkedve csökken, a beszédfejlődés megreked.
Előkészítő gyakorlatokkal fejlesztjük az artikulációs mozgásokat, szájpadtornával, fúvó- és szívó gyakorlatokkal javítjuk a lágyszájpad renyhe működését. Az intenzív beszédjavítási szakban kezdjük el az egyes beszédhangok fejlesztését, rögzítését és automatizálását szavakban, mondatokban, versekben és a mindennapi folyamatos beszédben. A környezet, mindenekelőtt a szülők aktív bevonásával biztosítjuk a rendszeres otthoni gyakorlást. Ehhez nyújt segítséget a logopédus által a gyermek számára egyénileg elkészített logopédiai füzet, mely tartalmazza az egyes gyakorlatok részletes leírását, gyakorló képanyagot, verseket, mondókákat. Különböző fejlesztő feladatlapok, színező lapok biztosítják, hogy a gyermek szívesen vegye elő otthon a füzetét, szüleivel, testvéreivel együtt. A hangfelvételek rögzítik az egyes beszédfejlődési szakaszokat, segítik a terápiát, és motiválják a gyermekeket. Különböző forgalomban lévő logopédiai könyvek, játékok, számítógépes programok szintén színesíthetik a munkát. Ne felejtsék el, hogy soha ne kívánjanak olyat gyermeküktől, amit még nem tanult, amit még nem képes kiejteni, mindig csak annyit kérjenek számon tőle, amennyit már elsajátított, de azt kérjék következetesen. A kezelés ezen szakaszában dől el, hogy szükség van-e úgynevezett beszédjavító műtétre, garatplasztikára. Erről a gyermeket kezelő orvosok és a logopédus közösen döntenek. Vannak gyerekek, akiknél erre a műtétre nincs szükség, mert beszédük jól érthető, tiszta, hangjuk egyáltalán nem vagy csak alig orrhangzós színezetű. Azokban az esetekben, amikor a beszédfejlődés nem kielégítő, a beszédhangok kialakítása nehézségekbe ütközik, amikor az orrhangzósság nagyfokú, elkerülhetetlen a garatplasztika-műtét. Ideális, ha erre a műtétre a beiskolázás előtti utolsó évben még sor kerül, és a műtét után még marad idő intenzív logopédiai fejlesztésre. Nem nagy baj, ha egy-két hang ( leggyakrabban az ?r? hang) nem alakul ki az iskolás korra, hisz az első iskolai évben erre még lehetőség van. A cél azonban az, hogy mire a gyermek iskolába kerül, a lehető legtisztábban beszéljen, hogy az írás, az olvasás elsajátítása zökkenőmentes legyen, hogy a gyermek társai közé könnyen beilleszkedjen. Ezért a beszédbiztonság megteremtése mellett erősítenünk kell a gyermek önbizalmát, önértékelését a teljes értékű szocializáció megvalósítása érdekében.
A hasadékos gyermekek beszédterápiáját a fogszabályozás befejezéséig az esetek túlnyomó többségében nem tudjuk lezárni. A fogsorzáródási rendellenesség, a hiányos, szabálytalan fogazat is beszédhibát okoz. Ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolattartás a beiskolázáskor ne szakadjon meg. A szülők rendszeresen, évente legalább egyszer keressék fel gyermekük logopédusát, aki adott időben, a fogszabályzás lezárása után folytathatja és befejezheti a logopédiai korrekciót. Így érhető el a gyermek tiszta artikulációja, ami a logopédiai utógondozás végét is jelenti.